Törökkanizsa

az én városom

2022. május 22.
Júlia, Rita napja van.

Karácsonyi Gondolatok


Közeledik karácsony, az ünnep, amikor az emberek szíve megnyílik a szeretet felé. Sok ember szíve ilyenkor meglágyul. Szülők, nagyszülők hazavárják a gyermekeket, unokákat. Milyen szép is együtt örülni a szeretteinkkel, egymást megajándékozni, a karácsonyfa körül szíveinket felmelengetni!
De mit is ünneplünk karácsonykor? Mi is ennek a gyönyörű szép ünnepnek a valódi lényege? Az, hogy a kis Jézus megszületett, közénk jött „Betlehem városában, rongyos istállójában”. Gyermek adatott ott a Szentföldön, Közel-Keleten. De nem csak arról van szó, hogy egy gyermekkel több született. Ettől sokkal többről. Arról van szó, hogy valamikor 2015 évvel ezelőtt a magasságbeli Fiúisten, aki öröktől fogva létezett, Jézus Krisztus, szeretetből közénk jött. Jézus egyenrangú (egylényegű) az Atyával és a Szentlélekkel. A Szentháromságban öröktől fogva végtelenül boldog volt, nagyon jól érezte magát. De megsajnált minket, embereket, akiket a gonosz szellemek félrevezettek, és a bűn rabságában tartottak. Az első emberpárnak azt hazudta az Őskígyó, a Sátán, hogy ne hallgassanak Istenre, mert (engedetlenségük által) Istenhez lesznek hasonlóak, vagyis Isten nélkül is boldogulnak, sőt sokkal jobban, mint Istennel. Sajnos nem így történt, ugyanis nemcsak az első emberpár, Ádám és Éva, hanem még az utódok is megtapasztalták az Isten nélküli élet szörnyűségeit, mely végső soron nem az ember nagyságához, az ember szabadságához, hanem ellenkezőleg: az ember bukásához, a bűn általi rabsághoz vezetett. A Gonosz az Isten nélküli élet, a bűn által, rabbá tette az emberiséget.
És az Isten Fia, Jézus Krisztus lejött a Mennyből, Karácsony éjszakáján megszületett, hogy megszabadítson ettől a rabszolgaságtól, és Isten gyermekeivé és a Mennyország örökösévé tegyen bennünket. Övéi közé jött, de övéi nem fogadták be. A Betlehembe érkező Szentcsalád előtt minden ajtó bezárult. Hiába kopogtatott Szent József házról-házra, sehol sem nyert bebocsájtást, pedig a várva-várt Messiás készült megszületni, akinek az eljöveteléért a betlehemiek is imádkoztak, és büszkék voltak a prófétai jövendölésnek, hogy majd az ő városukban fog megszületni. De lelkileg oly nagy vakságban éltek, hogy a születendő Jézust, Isten legnagyobb szeretet-ajándékát nem voltak képesek befogadni. Az önzés fagyossága bezárta a szíveket. A szállást kereső Szentcsalád mindenütt azt a választ kapta, hogy nincs hely számukra. Csak egy istállónak használt barlangban tudták meghúzni magukat a hideg éjszakában. És itt született meg Jézus, a világ Megváltója. És a megszületett Kisdedet csak két szerető szív vette körül: Szűz Mária és Szent József.
Ma is oly gyakran ismétlődik meg ez az eset. Sokan kérdezik, hol az Isten? Miért nem lép közbe? Mikor jön már el? Miért nem segít? És közben az Úr Jézus itt van közöttünk, csak mi nem vesszük észre. Ma is közénk jön minden szentmisében, még ha azt a legeldugottabb kápolnácskában mutatja is be valamelyik idős pap. Vajon hányan veszik észre, hogy az Úr ma is köztünk van, és hányan utasítják vissza figyelmetlenségükkel, nemtörődömségükkel, önzésükkel? Hányan másmilyen Megváltóra várnak. Pedig a Megváltó, a Szabadító, az örök Bíránk már itt van, jelen van. Ő szól hozzánk az Evangéliumon keresztül, az Egyház tanításán keresztül, a szentmisében. A gyóntatószékekben végső soron Ő bocsátja meg a bűneinket. Ő az „Út, az Élet, és az Igazság”. Nélküle senki sem juthat az Atyához, de Őáltala mindenki számára nyitva az út.
Kétezer évvel ezelőtt is a probléma lényege abból állt, hogy a közénk érkezett Fiúistent visszautasították. De a mai problémánk lényege is ugyanez maradt: ma is oly kevesen fogadják be az Úr Jézust, az értünk emberré lett Fiúistent.
Az egyszerű, szegény, lenézett pásztoroknak, és a gazdag, de alázatos napkeleti bölcseknek Jézus már akkor kinyilatkoztatta magát. Ugyanúgy ma is a kicsiny, alázatos és tiszta szívűek lelkébe költözik, hogy ott öröklakást vegyen. És hányan elmennek Jézus mellett, hányan elmennek a templom mellett, hányan „nem nézetik le magukat” azzal, hogy átlépik a templom küszöbét, vagy hogy ima által Jézustól valamit kérjenek, esetleg még hálát is adjanak a Tőle kapott jókért. Közben hányan megalázzák magukat, pl. a munkaadójuk előtt egy kis darab kenyérért. Miért nem ismerték fel 2000 éve, és miért nem ismerik fel ma is Jézus Krisztusban közénk érkező Istent? Miért nem fogadják be mindannyian? Erre Jézus adja meg a választ:
„Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem az Atyám. Senki sem tudja, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú, vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni” (Lk.10,21-22).
Tehát Isten az alázatosaknak, a kicsinyeknek nyilatkoztatja ki magát. Szükséges megnyílni a „Betlehemi Kisded” előtt, aki először alázatosan, síró-rívó kisbabaként jött közénk, hogy megmutassa már, hogy Istentől nem rettegni kell, hanem Hozzá menekülni, Tőle várni a világ megmentését, mert Ő a szeretet Istene, az Irgalmasság Istene. A Betlehemi Kisded által gyermekeivé fogad, ha Hozzá térünk. A tisztaszívűek meglátják az Istent, életükön keresztül előbb-utóbb felfedezik, hogy az Úr Gondviselése kíséri az életüket. A Betlehemi Kisded által újra van jövőnk. Ő képes megfordítani a történelem kerekét, Ő képes rá, és meg is teszi, azért, hogy a XXI. század emberiségét is visszavezesse a Mennyei Atya ölelő karjaiba.
Szűzanya segítse a törökkani-zsaiakat és mindenkit.

// Törökkanizsa az én városom - 2015 december 23.