Törökkanizsa

az én városom

2025. február 12.
Lívia napja van.

A HÚSVÉT ÉS A HOZZÁ FŰZŐDŐ NÉPHAGYOMÁNYOK


NAGYCSÜTÖRTÖK
Az Oltáriszentség ünnepe, Jézus szenvedéseinek kezdete. Nevezték zöldcsütörtöknek is. A nagycsütörtöki nagymise alkalmából szólaltak meg utoljára a harangok és a csengők, utána elhallgattak nagyszombat estéjéig. A nagycsütörtöki utolsó harangszóhoz kapcsolódó hiedelmek szerint, az ekkor megrázott gyümölcsfa bő termést hoz. A harangok némaságának idején a szertartásokat a harangozó vezetésével gyermekek végezték kereplőkkel. Evangéliumi indíttatású liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás. Évszázadokon át szerepelt hivatalos egyházi szertartásokban is. Általában magas rangú egyházi méltóságok, sőt királyok mosták meg ilyenkor tizenkét szegény sorsú ember, például koldus lábát.

NAGYPÉNTEK
Jézus kereszthalálának emléknapja, a legnagyobb böjt és gyász ideje. A nap nevezetes templomi szertartása a csonkamise. A nagypénteki közösségi vagy egyéni ájtatosságban nagy szerepe volt a Kálváriának, illetve a stációjárásnak, valamint a templomi szent sírnak. Jámbor asszonyok egész éjszaka virrasztottak a szent sír körül különleges imákat mondva, Mária-siralmakat énekelve. A szent sír őrzése hajdan a céhtagok, illetve a jámbor társulatok tagjainak kötelessége volt.

NAGYSZOMBAT
A népi hagyományvilágra is kiható jellegzetes nagyszombati szertartás a tűzszentelés, az új tűz kultusza. A szentelendő tüzet a templom előtt vagy a templom mellett égették. A megszentelt tűz lángjainál vagy parazsánál gyújtották meg a templom hatalmas húsvéti gyertyáját. Másik fontos nagyszombati szertartás a vízszentelés, a templom keresztelővizének megszentelése. Régen ez együtt járt a házak megszentelésével és a középkorban talán a felnőttek valóságos keresztelésével is. Nagyszombaton véget ért a negyvennapos nagyböjt. A feltámadási körmenet után a hazatérő családok, legalábbis az utóbbi évszázadban, ünnepélyesen elfogyasztották a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát.

HÚSVÉTVASÁRNAP
A nagyszombatról vasárnapra virradó éjszaka különleges népi ájtatossága volt a jézuskeresés, istenkeresés, szentsír-keresés, ami tulajdonképpen egész éjszakás ájtatoskodást jelent. A húsvéti ételszentelés vagy ételáldás elterjedt szokás volt. A megszentelt húsvéti ételeket a régi magyar nyelvben a vallon eredetű kókonya szóval jelölték. A megszentelendő ételeket, általában tojást, sonkát, kalácsot, tormát, sót, kosárba rakták és szép szőtt vagy hímzett terítőkkel takarták le. A kosarakat a templomban, a padok mellé, újabban az oltár elé tették. Általánosnak mondható szokás, hogy a megszentelt ételeket tartalmazó kosárral a lányok és asszonyok siettek, sőt szaladtak hazafelé, mert úgy vélték, aki gyorsan hazaér, az a munkában és az életben is ügyes lesz.

HÚSVÉT MÁSNAPJA
Más néven: húsvéthétfő, ritkábban vízbevető hétfő. Ez utóbbi név a húsvéti locsolásra utal. A locsolkodás hagyomány ill. szokásköre világi alapokon nyugszik, katartikus, termékenységvarázsló jellegű. Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint arra a legendára, hogy a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. Szeged környékén a legények a lányokat egész vödör vízzel öntötték le, nehogy kelésesek legyenek.

FERENC PÁPA NAGYBÖJTI ÜZENETE
“…Isten irgalma átalakítja az ember szívét, megmutatva neki a hűséges szeretetet, ezzel alkalmassá téve őt az irgalmasságra. Ez egy mindig megújuló csoda, hogy az isteni irgalmasság be tudja ragyogni bármelyikünk életét a felebarátaink iránti szeretetre ösztönözve bennünket és arra indítva minket, amit az egyházi hagyomány az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek nevez. Ezek arra emlékeztetnek minket, hogy a hitünk mindennapos és kézzelfogható cselekedetekben mutatkozik meg, amelyek arra irányulnak, hogy felebarátunkat testileg és lelkileg segítsük, és amelyek alapján meg leszünk ítélve: enni kell adnunk nekik, látogatnunk, vigasztalnunk, tanítanunk kell őket. Ezért fejeztem ki vágyamat, hogy „a keresztény nép a Jubileum ideje alatt elmélkedjen az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről.” (részlet)

// Törökkanizsa az én városom - 2016 május 18.