KÖNYVBEMUTATÓ A MAGYAR KULTÚRA NAPJA ALKALMÁBÓL
A Tiszagyöngye Művelődési Egyesület minden évben megemlékezik a Magyar Kultúra Napjáról valamilyen alkalmi rendezvénnyel.
Idén ezen a napon az egyesület székházában könyvbemutatóra került sor, Lennert Móger Tímea doroszlói költőnő mutatta be legújabb verseskötetét, melynek címe Innensemerre Szigetecske. A nem szokványos című kötet bemutatásának tizenegyedik állomása volt Törökkanizsán. Az irodalmi est moderátora Újhelyi Nándor, a Vajdasági Magyar Szövetség törökkanizsai községi szervezetének elnöke volt.
Lennert Móger Tímea újságíró és művelődésszervező. Első verseskötete 2012. októberében jelent meg Kollázs címmel, majd nemrég, 2015-ben megjelent az Innensemerre Szigetecske. Amellett, hogy jelentős szerepe van életében az írásnak, ami alapvetően magányt, társadalomból való elvonulást igényel, fontos számára a közösségépítés, a közösségben való gondolkodás is. Első verseit 18 évesen írta, melyeket szinte azonnal publikált is. Első publikációi a Magyar Szó Kilátó című rovatában jelentek meg, majd nyitott Magyarország felé is, hiszen hamar befogadta a Kárpát-medencei irodalmi élet. Első kötete is a szegedi Areión kiadó gondozásában jelent meg. A költőnő verseiben tombolnak az érzelmek, gyakran jelenik meg bennük a magány és az elhagyatottság érzése, ezen felül mégis, egyfajta ellentétként, a gyökerekhez való ragaszkodás, a nyugat-bácskai közösséghez való elköteleződés tükröződik bennük.
A költőnő legújabb verseskötete az Innensemerre szigetecske nevet kapta. Mint kiderült, az a szókapcsolat az egyik versének utolsó soraként szerepel a kötetben. Az utóbbi években tapasztalható tömeges kivándorlási hullám, melybe a költőnő is belekóstolt, arra sarkalta, hogy rá kellett jönnie, egyedül vajdasági szülőfalujában, Doroszlón érzi jól magát. Kivándorolt, azután mégis visszajött, hisz fontos számára a nyelvi és a táji közeg, az otthona. Külföldön gyűjtött tapasztalatai alapján úgy vélte lehet, hogy a kivándoroltak anyagilag jobb helyzetben vannak, viszont közösségileg nem. Olyan alapértékek hiányát érezte, amelyek nélkül nem tudna élni, alkotni, így hazajött.
Tímea azt vallja, hogy az embert a környezete határozza meg, és ez a legújabb verseskötetének fő üzenete, a cím jelentése is erre utal. Teljes valójával megéli a közösség küzdelmeit, a mindennapi harcot az egzisztenciáért, a nyelvhasználatért, de úgy gondolja az a legfontosabb, hogy kinek mit mutat az a képzeletbeli mérleg.
A verseskötet a nem mindennapi címen kívül nem mindennapi módon nyílik, és lebilincselő fényképeket is tartalmaz. A fotókat Stock János, ugyancsak doroszlói fotóművész készítette, melyek versírásra ihlették a költőnőt. Tímeának megtetszettek János fotói, kérte, hogy küldje át őket neki, mert úgy érezte, hogy megindítottak benne valamit, így születtek meg a versek. Mindketten egyfajta üzenetet akartak közvetíteni ugyanabban az időben, ugyanott. Ők ezt a vidéket, ami az elnéptelenedés szélén áll, szerették volna ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen benépesíteni. Az alkotók egyébként is azt vallják, hogy minden művészeti alkotás valamilyen hiány következtében születik meg. Nyugat-bácskai, doroszlói képeket tartalmaz a kötet, és mivel a költő is helybéli, egyforma hatások érték őket a közösségükben.
Fontosak a költőnő számára a gyökerek, és ezt a verseiben is taglalja. Azt vallja, mindenkinek tudnia kell, hogy hova tartozik. Jellegzetes kellék verseiben a zárójel, mely által többértelművé, kissé töredezetté teszi a költeményeket. Az olvasónak szabad asszociációt biztosít, értse úgy a szöveget, ahogy ő akarja. Ezt ő maga egyfajta játéknak éli meg, és nem mondja ki konkrétan, hogy mit akar mondani.
Az irodalmi est során fellépett a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület citerazenekara, valamint népdalkórusa.
A költőnő verseit Kovács Dorina és Kovács Bertina, illetve maga a szerző előadásában hallhatták a jelenlévők.
Mihók Anikó