Másfél évtized
Másfél évtized. Első hallásra talán csak ennyi fogalmazódik meg az emberben, amikor azt hallja, hogy az oroszlámosi dr. Batthyány-Strattmann László Magyar Művelődési Egyesület 2011 júliusában alakult meg.
Aztán jönnek azok a – sajnos – már jól ismert, örökösen pesszimista hangok, amelyekkel itt, a mi vidékeinken oly gyakran találkozunk. Vagy, ahogyan egyszerűbben szoktuk mondani: a begyöpösödött gondolkodású emberek kérdései. „Minek ez nekünk?” „Úgysem lesz belőle semmi…”
Sok évvel ezelőtt, amikor Oroszlámoson jártam, az egyik munkatársamtól hallottam egy szentírási idézetet. Akkor nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, csupán elraktároztam valahol az emlékezetemben. Néhány évvel később, szintén Oroszlámoson, a templom fogadalmi búcsúján újra felcsendült ugyanaz az evangéliumi részlet. Mint később megtudtam, Máté evangélista jegyezte fel:
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés…”
Ebben a másfél, semmiképpen sem könnyűnek mondható évtizedben valóban megérkeztek a munkások az aratásba. Ahogy a szentírási részlet folytatódik:
„Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.”
Mai szóval élve: közösséget építettek. Sokan hosszú időn át még az egyesület névadójának nevét is nehezen ejtették ki: Boldog dr. Batthyány-Strattmann László. Oroszlámos és e vidék utolsó grófja. A szegények orvosa. Egy példakép, aki nemcsak az itt élőknek, hanem mindannyiunknak erőt ad, és maradandó értékeket közvetít egy olyan világban, amelyből egyre inkább hiányoznak az értékek.
És akkor folytassuk a pesszimista kérdésekre adott válaszok sorát – ezúttal a tények nyelvén.
Az egyesület visszahozta a köztudatba ennek a közösségnek, az összmagyarságnak, sőt az egész katolikus világnak egy tiszteletre méltó személyiségét. Boldog Batthyány-Strattmann Lászlót, akit Szent II. János Pál pápa 2003. március 23-án avatott boldoggá.
Aligha lehet ennél nagyobb érdeme egy kis közösség civil szervezetének, amely önkéntes, lelkiismeretes és áldozatos munkával szolgálja szülőföldjét.
Tudjuk, kik vagyunk. Tudjuk, kikre nézhetünk fel, kik a példaképeink, kik a támaszaink, és kikben bízhatunk ebben a sok tekintetben kifordult és megváltozott világban. Hiszen évtizedeken át azt sulykolták belénk, hogy jelentéktelen közösség vagyunk, múlt és gyökerek nélkül.
Illyés Gyula írta:
„A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol.”
A gyökerekhez való ragaszkodás egyik legszebb példája az oroszlámosi dr. Batthyány-Strattmann László Magyar Művelődési Egyesület áldozatos munkája, amelyet közösségünk önazonosságának megőrzéséért végez.
Szakrális emlékeink megóvása, vallási és nemzeti öntudatunkat erősítő rendezvények megszervezése, az emberi kapcsolatok építése, a közösségi élet gazdagítása, a jó közhangulat megteremtése – mind-mind annak a másfél évtizedes munkának a lenyomatai, amelyet az egyesület végzett.
Közben pedig változik a világ. Változik a közösségünk, és mi magunk is változunk. Ami néhány évvel ezelőtt még természetes volt, ma már szinte csodának számít.
Az egyesület munkája sem mentes ezektől a változásoktól. Egy dolog azonban biztos: az otthon.
Van otthona az oroszlámosi magyar közösségnek. Van honnan elindulni a nagyvilágba, és – ami talán még fontosabb – van hová hazatérni.
Dr. Batthyány-Strattmann László emléktáblája az egyesület székháza falán 
Batthyány-emléknap Oroszlámoson 
Karácsonyi műsor 2015-ben 
Az egyesület asszonykórusának fellépése 2013. november 9-én
És ahogyan egy régi ház – amilyen az egyesület székháza is – mindig ad munkát a gazdáinak, úgy a közösségépítésben is mindig lesz feladata az aratóknak.
Az elkövetkező tizenöt esztendőben is.
A károgók pedig csak károgjanak.
Isten éltesse az oroszlámosi dr. Batthyány-Strattmann László Magyar Művelődési Egyesületet!