Október 8. – Magyarok Nagyasszonya ünnepe
Kicsiny közösségünk évszázadokra visszamenően Máriánál talált menedékre. Őseink bánatukat és gondjaikat, de örömüket és ünnepeik pillanatait is Szűz Mária oltalmába ajánlották. Nem véletlen tehát, hogy itt, a hármashatáron fekvő mindkét településünk Boldogasszony védelme alá helyezte magát.
Politikai és társadalmi rendszerek jöttek és tűntek el, népünk Mária iránti tisztelete azonban megmaradt, és mindmáig életünk szerves része. Majdányon október második vasárnapján, a Magyarok Nagyasszonya ünnepét követő hétvégén tartjuk az imaház és vele együtt az egész közösség búcsúját.
Nem volt ezen a vidéken mindig könnyű kereszténynek lenni – és annak is maradni. Nem kímélte közösségünket a kommunista karhatalom bosszúja, az új kor emberének közönye, és az illegális migráció terhei sem kerülték el falvainkat.
Van-e remény? Van-e jövő Mária országának ezen a csücskén?
Talán Wass Albert soraival adhatjuk meg legszebben a választ ezekre az újra és újra visszatérő kérdésekre. A szülőföldjéről elűzött, idegenben is alkotó író Üzenet haza című művében így fogalmazott:
„Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.”
Maradjanak hát az igazak és a jók.
Maradjon a szülőház és maradjon a falu. Maradjon a kereszt, a béke és Mária!
Az 1968-ban megvásárolt majdányi imaház felszentelésének pillanatait őrző fényképekből erőt merítve, elődeink hitére emlékezve, de már a jövő felé tekintve ünnepeljük együtt falunk búcsúját.
Mert amíg van, aki őrzi a hitet, aki hazatér, aki keresztet vet, aki továbbadja gyermekeinek mindazt, amit elődeitől kapott, addig van remény.
Maradjon hát a szülőház, maradjon a falu, maradjon a kereszt és a béke – és őrizzen bennünket továbbra is Magyarok Nagyasszonya, hogy legyen, aki itt marad, legyen, aki hazatér, és legyen, aki utánunk is keresztet vet ezen a földön.
Köszönjük Kardos Éva Jutkának a fényképeket!