Ünnep és számadás
Lassan ébred a város. Az ünnep után mintha még a fák is bágyadtabbak lennének mint
máskor, pedig ezen a reggelen is csak a nyári hőség megsemmisítő perzselésétől szenvedve
várnak segítséget. A levegőben még mindig érezni a kürtőskalács vanília és cimetillatát. Alig
múlt el fél hét, de Magyarkanizsa kihalt főutcáján már szinte mindent feltakarítottak: példás rend
mindenfelé. Minden bizonnyal csak a városháza környékét beborító confetti-esőt lenne lelhetetlen
küldetés összegyűjteni, melynek ezernyi darabkáját a Vajdaságban első alkalommal bemutatkozó
Dánielfy fergeteges hangulatú koncertjének emlékeként görgeti a reggeli szellő. Volt abban
valami a legőszintébb tisztelet rezdüléséből, amikor a határon túlról érkező sztárvendég
testvéreimnek szólítja közönségét s többször megköszöni, hogy itt lehet…
Különleges hangulata van a Szent István napi ünnepségeknek.
Bennük lüktet magyar múltunk, eleink intelmei, nagyszüleink emlékei,mindennapi imánk s illatos kenyerünk, s benne felbolydult századunk emberének útkeresése, a letűnt idők, a tegnapok bölcsessége és a rohanó évek malomkerekének kihívásai, mely terhe alatt manapság oly sokszor összecsuklik az ember….
Ilyenkor talán a legkönnyebb jelen lenni s elveszni a mostban: Rúzsa Magdival Palicson,
Király Lindával és Dánielfyval Magyarkanizsán, vagy éppen a Jokerrel a szőke Tisza túlpartján,
Törökkanizsán….
S aki igazán figyel, ezekben az ünnepi pillanatokban rálelhet a leggyönyörűbb, a
legemberibb pillanatokra: a reszkető hangú, mégiscsak kishegyesi vallomásra a palicsi
nagyszínpad még nagyobb koncertjén, hogy jó újra itthon lenni, vagy éppen a magyarkanizsai
polgármester szavaira figyelve, aki a új kenyér egy-egy szeletét azoknak ajánlotta fel, akik többé
már nem lehetnek velünk s azoknak, akiket szülőföldüktől messze sodort az élet.
Augusztus 20-a: ünnep és számadás. Ahogyan a gazda vetéstől vetésig tervez, a kisdiák meg
a pedagógus szeptembertől a következő nyárig, számomra jóideje augusztus 20-ától a következő
év Szent István napjáig tart az esztendő, s nemcsak azért, mert a téli időszak jobban gúzsba köt,
begubózásra késztet, korlátoz – valahogyan elnehezítve mindent…
Ünnep és számadás. Tenni kell folytonosan, de mit is és hogyan is, hogy értelme legyen, hogy
jó legyen, s maradandó, bölcs és helyes, értelmes és bölcs életté nőjön? Magunkért, magunknak,
s mindazokért, akiket szeretünk. A Szent István napi tűzijáték égbolton cikázó milliónyi csillaga
évről-évre a lelkünkben is fényt gyújt:a remény és a mosolygós holnap lángját, itt a
szülőföldünkön.





